Sose gondoltam volna korábban, hogy úgy fogok gondolkozni, mint ahogy ezt most teszem.
Elmentem 14 napra pihenni, hogy összeszedjem a gondolataimat, kitaláljam mit akarok kezdeni az életemmel. Persze a nagy világot megváltó tervek szövögetéséből nem sok minden lett. "Csupán" annyi, hogy pihentem, feltöltődtem energiával, elmélyítettem egy barátságot, megéltem egy varázslatos találkozást, feltérképeztem az adott pillanatban lévő anyagi helyzetemet, és sokat gondoltam arra, hogy szabadon, függetlenül akarok élni és utazgatni...
Eredetileg egy olyan tervet akartam kidolgozni, amit hazajövetelem után beiiktathatok a mindennapjaimba és elindulhatok az álmaim felé. De ezt a tervet nem írtam meg.
Hazajöttem akcióterv nélkül. Az élet mégis megoldotta a dolgot. A munkahelyem 2 hét múlva bezár - és így rengeteg időm felszabadul, hogy valóban azzal foglalkozzak, ami a céljaim elérését segíti. Nincs többé kibúvó, mentegetőzés, halogatás és kifogások.
MOST JÖTT EL AZ IDEJE, HOGY
ELKÖTELEZZEM MAGAM A BOLDOGSÁGOM MELLETT!
Márpedig a boldogság megélése minden pillanatban lehetséges, amikor azt csináljuk, amit szeretünk. És én eddig is nagyon jól tudtam, mit szeretnék csinálni - nem kellett hozzá ez a 14 nap, hogy rájöjjek - csupán féltem belevágni. Vagy ha bele is vágtam az első, második kis hukkanónál megálltam és visszafutottam a kényelmes, egyszerű, de célra nem vezető helyzetbe.
Most viszont nincs más választásom. Többé nem hazudhatok magamnak, hogy jó úgy is, ha más utat járok. Arra kell menjek, amerre a szívem visz. Még,ha ez a nehezebbnek tűnő út is.
Pedig valójában mindig az a könnyebb, amit a szívünk diktál. Miért?
Gondolj csak bele, mikor vagy eredményesebb???? Amikor valamit csak muszájból teszel, vagy ha van is kedved hozzá? Mikor végzel hamarabb?? Mikor lesz finomabb az ebéd, ha csak azért főzöl, mert kell, vagy ha szíved lelked beleadod??
Most aztán tényleg itt az ideje egy hatékony akciótervet kidolgoznom, ami megfelel nekem. Ami pont olyan, mint én - sőt még jobb;) Az eszközt már régen megkaptam, a tudást megszereztem és még fejleszthetem menet közben…
MOST CSAK EL KELL KEZDENEM CSELEKEDNI!
Az Univerzum szabaddá tette az utat számomra azzal, hogy megszüntette a munkahelyem. Mennyi jó dolgot tartogat még számomra;)
Őrültség ennek örülni??? Lehetséges!
Talán tényleg őrültség azt gondolni egy hideg budai panellakás szobájában, a jelenlegi állás szerinti utolsó forintjaimat számolgatva, hogy hamarosan újabb repülőjegyet veszek, hogy meglátogassam a barátaimat, miközben beköltözöm egy világosabb lakásba és hatalmas shake-partival ünnepelem a függetlenségem:)
De ennél jobban sosem éreztem, hogy eljött az én időm... hogy KÉPES VAGYOK kitartóan, következetesen, keményen dolgozni!
Rendben, igazatok van - de csak abban, hogy kicsit félek. Ám ezt a hátam mögött hagyom. Mint ahogy a negatív, károgó, vészjósló varjakat is, akik a panaszkodáson kívül nem tudnak mást, akiknek nincs hitük és álmaik. Mostantól a bizakodó, álmaikért dolgozó, vágyaikért küzdő, céljaikon dolgozó emberek társaságát keresem, miközben remélem a barátaimnak is tudok segíteni egy jobb élet megteremtésében - akár az én eszközömmel, akár a saját módszerük mellett csupán a támogatásommal!
Hééé Srácok! Hinnetek kell, hogy van megoldás minden felmerülő problémára, amik megoldandó feladatként zuhannak az életünkbe! Én hinni akarom, hogy elérem az álmaimat, csak tennem kell értük!
Pofátlanul pozitívan hangzik ez az egész bejegyzés? Akkor jó!!!! Hit, akarat és pozitív gondolatok nélkül nehezebb lenne….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése