Mondjátok: kinek jut eszébe sétálgatni a repülőgépszárnyon????
A második legfontosabb információ, ami ma a birtokomba került (mintha eddig nem tudtam volna), hogy tökéletesíteni kell az angol tudásom. Oké nincs mit szégyenkeznem - éppen hogy csak van valamicske angol szókincsem. Olyanokkal, akik beszélgetni akarnak valahogy elkommunikálok. De a hivatalos bejelentések, tájékoztatók már komoly fejtörést okoznak. Hát még a német. Mi lesz velem kint?!!!
"Jól fogod érezni magad!" a jó válasz erre a kérdésre:D
Annyira izgulok, induljunk már!!!!!
Soha hamarabb ne teljesüljön a kívánságom - indulunk, ki kell "kapcsoljak".
Folyt.köv.
FELHŐK FELETT
Gyönyörű!
Csábító! Kedvem lenne szaladgálni ezen a végtelennek tűnő felhő-mezőn. Néha úgy tűnik, mintha vattacukor pamacsok felett repülnék.
"ZULU" 07:58
Most hogy már a fül be-ki-dugulások is abbamaradtak, kisütött a nap és iszom a LiftOffomat úgy érzem minden a helyére került. Az sem számít, hogy késve indultunk. Nem is én lennék, ha pontosan érkeznék valahova...
Elég! DELETE!!!!
Ezt a gondolkodásmódot törölnöm kell. A késés-program felülírásra szorul! Nyomjunk csak egy delete gombot és töltsük be a pontosan érkezek programot az agyam szoftverjébe.
Ezzel már régóta próbálkozom, de valahogy csak a lomtárig jut a törölt mappa és valaki mindig megnyomja a visszaállítás gombot. Csak azt nem tudom, hogy a jobb vagy a bal kezem a ludas a dologban;)
Nagyon szeretném hosszútávon megőrizni
a pontosság képességét.
Miért? Mert jó érzés, amikor időben érkezek egy találkozóra. … de ássunk csak mélyebbre...
Ha már feltettem ezt a 14 napot arra, hogy megváltoztatom a gondolkozásom, az érzéseim, a jövőm, akkor elég kemény önvizsgálatot kell, hogy tartsak.
Az,hogy ezt mind megosztom-e a nagyközönséggel, cenzurázatlanul, az majd elválik. Talán túl nagy "kockázat" kiadnom magam mindenkinek. Viszont ha belegondolok mennyit fogok tanulni ebből az önelemzős-célkitűzéses-tervezgetős-gondolatátprogramozós-önfejlesztős projectből (gumicsirkés mozimániás reklám után szabadon), tehát ha belegondolok mennyit tanulok belőle és mennyit tanulhatnak belőle mások, akkor vétek nem megosztani az érdeklődőkkel.
Talán ösztönzőleg fog hatni egyesekre, lesz aki kihasználja, hogy jobban kiismerjen, lesz aki nevetni fog rajta, és sokakat hidegen hagy - na ők nem is fogják olvasni a blogomat:)
Akkor térjünk is vissza az első és egyben legmakacsabb program file-ra, ami abban a csini kis fejecskémben gyökeret vert. Akár egy vírus újra és újra telepíti magát. Írtom - törlöm, felülírom… majd újra elbukok.
Egyesek szerint a kellő motiváció hiánya miatt szoktam késni. Mert olyankor, amikor nagyon fontos dologról van szó - lásd a repülőgépem elérése - olyankor tartom a pontosságot. Viszont akár a suliról, akár munkahelyemről volt szó, gyakran késtem.
A suliban mentségemre szolgált, hogy vidékről jártam be Pestre és mindig volt valami amire ráfoghattam - késett a buszom, kimaradt, nem fértem fel rá - hozzáteszem ezek elő is fordultak velem, de nem annyiszor, mint ahányszor elaludtam, vagy nem volt kedvem kimászni az ágyból, vagy épp "elszöttyögtem" az időt. Amikor apa a gimim közelében dolgozott és kocsival vitt engem is, olyankor sem tudtam összeszedni magam, pedig tudtam, hogy ő is időre megy. Persze én halál nyugalommal aludtam még a kocsiban is,miközben ő a dugó és a késésünk miatt idegeskedett. Azthiszem itt az ideje ezért bocsánatot kérnem tőle!!!! Ellehet-e intézni egy éveken áttartó gyomorideget okozó nemtörődömséget egy egyszerű Bocsánattal??? Talán az többet ér, hogy látja, végre elkezdtem dolgozni a probléma megoldásán.
A munkahelyeimen is mindig megúsztam a késést. Volt, hogy a kollégám falazott nekem, volt, hogy kimagyaráztam, de ekkor már mindig kellemetlen érzésekkel járt, mint ahogy az is, amikor a barátnőim vártak rám 10-20-30-60 perceket, vagy többet is akár. Szerintem van olyan találkozó, amire még mindig nem értem oda. :/ :) :) :)
Kialakult bennem egy "nem érdekel, hogy kések" és egy " én késős vagyok" hitrendszer. Egyrészt tényleg nem érdekel, hogy kések... hova rohanunk annyira? …a halál megvár minket… az idő csak úgy van…szeretnék időtlenül élni, azt tenni amit és amikor akarok…
Gyakran olyan hitrendszerekkel, berögződött szokásokkal élünk, amiknek a hatását észre sem vesszük. Abban a pillanatban úgy tűnik, nem nagy tragédia, de hosszútávon visszavonhatatlan és álmokat romba döntő következményekkel járhatnak. Amint felismertük ezeket a rossz szokásokat és hibákat, eljött az ideje, hogy meg is változtassuk őket. Nincs mese, nincs kifogás, nincs mentegetőzés! Ha változást akarunk az életünkben, változtatnunk kell. A legapróbb dolgok is nagy eredményekhez vezethetnek.
Ezért a pontossággal szembeni érdektelenségemet most képzeletben felírom egy papírra, összetépem és elégetem.
Sokkal több pozitív indokot lehet felsorolni a pontosság mellett, mint ellene. :)
- Elégedett a másik fél
- Időben végezhetsz a feladattal/találkozóval…
- Mindenre jut időd,ha pl. korábban érkezel a munkahelyedre
- Minél hamrabb végzel, annál több szabadidőd lesz
- Ott lehetsz a film elején a moziban
- A legjobb helyet foglalhatod el egy továbbképzésen
- Elmarad az idegeskedés
- Nem kell kifogásokat keresgélni, gyártani…
Végülis te döntöttél az adott program és időpont mellett. Te választottad, te mondtál rá igent, így ott akarsz lenni. Ha pedig ott akarsz lenni, akkor miért cselekednél másképp???
Sikerült magam meggyőzni???
Remélem, mert közben megérkeztünk Frankfurtba!
Laptop kikapcs', hamarosan jelentkezem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése